Péntek délután a cserkészotthon előtt már lelkes kiscserkészek  anyukáikkal és őrsvezetők várakoztak a buszra, amely elvitt bennünket Londonba. (Palástra)

Itt máris mosolyra húzódik a szám, mert csapatunk java része, mikor meglátta a tanyázásra készült plakátot, tényleg azt hitték Londonba utazunk 3 napra. Végül elmagyaráztuk mindenkinek, hogy London a keret, Palást a helyszin.

Késő délután érkeztünk meg az Ivánka kastélyba, ahol már  London Főpolgármestere várt bennünket. A zászlófelvonást követően ünnepi vacsorára hivta meg az egész várost. A napot tábortűzzel majd zászlólevonással zártuk.

Szombati napunk sűrű volt, programokkal teli és nagyon kemény! Természetesen az ébresztés, a reggeli csontropogtatás a zászlófelvonás és a finom reggeli sem maradt el.

London Főpolgármestere a reggelinél hihetetlen félelemmel és aggodalommal lépett be a terembe, majd közölte velünk, hogy valakit elraboltak. A nép egy szivvel-lélekkel nekiindult Bogi keresésének. Árkon-bokron, hegyen-völgyön, tűzön- vizen (szó szerint) mentek és keresték a Gazember által  hagyott nyomokat és Bogi keserves – hangos HELP!!! HELP!!! HELP!!! kiáltásait követték.

A hosszas menetelésnek, gyaloglásnak, vizen járásnak, fárasztó keresésnek meg lett a gyümölcse, Bogit egy erdőben találtuk meg. Nagy vidáman, énekszóval, az utolsó csepp erőnkből elindultunk hazafelé, hogy végre késő délutáni ebédünket elfogyaszthassuk. A polgármesteri hivatalban tartottuk a nagy lakomát, ahol a 3 lelkes szakács finom bográcsgulyással várt bennünket. Erőt gyűjtöttünk, majd újabb programokkal telt a nap. London városában népdaltanitás volt, kézügyeskedés, menetelés, alaki kiképzés. Ezután pedig a polgármester segédje moziba hivott meg mindannyiunkat. A hires RIO mesét néztük meg, ami mindenkinek nagyon tetszett.

A mozizást játékok és újabb kihivások követték. Most nem tűnt el senki, de a Gazembert még nem kaptuk el. Igy aztán a polgármester körözést adott ki ellene, és jutalmat igért annak, aki elkapja és élve elébe hozza. Sajnos késő estig nem lett meg a Gazember, mikor egy óvatlan pillanatban, amikor senki sem gondolt rá, valaki ordibálva, lökdösve másokat,  elrohant a nép között. Mindenki tudta, hogy ő a Gazember, ezért utána rohantunk és a képviselő testület tagjai végig kergették egészen a Temzéig, ahol a Gazember vizbe ugrott... majd eltűnt a habokban.

Népünk ezután a kalandos nap után zászlót vont, majd elvonult aludni és annyit mondhatok, hogy egy pisszenés sem hallatszott, mikor a Big Ben a 23:00-át ütötte.

Vasárnap ismét elkezdődött egy nap, de tudtuk, hogy ez már a búcsúzás napja. A zászlófelvonáskor érkezett egy küldemény, egy levél a Polgármester számára, amelyben az állt, a búvárok egész éjjel dolgoztak és keresték a vizbe ugrott embert, akit meg is találtak és maga volt a Gazember. Igy aztán boldogok voltunk, hogy a jók elnyerték jutalmukat és a rosszak megbűnhődtek.

Ezért is elmentünk a templomba hálát adni, hogy ilyen szép 3 napot tölthettünk Londonban, mindenféle gond-baj, sérülés nélkül.

12:00-kor London városában levontuk a zászlót, majd egy hatalmas csatakiáltással megköszöntük a Polgármesternek a fogadtatást és a KÉK-BUSSZAL elindultunk hazafelé.

Utunk nem volt zökkenőmentes, ugyanis sokan nem birták a több órányi utazást, igy meg-megálltunk egy-egy bokor mellett... hogy megpihenjünk... :D

Katica